Pakaszok logo
UTOLSÓ 5
Pákász karika-túra
Hullámzóna
Nem kattog a táj
Kattog a táj
Lankad a vakolat

KAPOCS
pakaszok@pakaszok.hu
Pákászok Hírlevél
Facebook

FOLYTATÓLAG ELKÖVETVE
Emmegmi?
Oknyomozó helytörténet
Pákász líra
Válogatottságok

MIND
A 3 pákász és Petofi
A 3 pákász köztünk él
A 3 pákász legendája
A füstölgés öregít
A kaukázusi nádi tapír
meghonosításához
Anyám kanyarodik
Apám hagyaTéka
A vasaló bánata
Balaton... aligha
Bihar Zoo
Bujkálunk és mérünk
Bujkálunk és mérünk 2.0
Csökkeno kémény
Egykor és ma - Komádi
Egykor és ma 2
Elhajtó sáv
Emmegmi?
Epizode 4/a
Faladvány
Faladvány 2
Farsang
Feszített agyvíztükör - trilógia
Frász a tónak nedves partján
Frász a tónak nedves partján - folytatás
Gagyiárus története
Gyoma, Gyoma látomás..
Hosök tava
Hosök tava - meg egy sziget
Hullámzóna
Kakukktojás
Kakukktojás II
Kakukktojás - mozizós
Kakukktojás - megint mozizós
Katonadolog
Kattog a táj
Kádár vitéz
Kocka-elégia
Lankad a vakolat
Majd én képviselek
Mátrix újraköltve
Mátrix újraköltve 2.0
Mátyás király Komádiban
Messze már Neszebár
Mérethibás mackó
Mondatok télvíz idejére
Muzsika, ami a pákász fülén
bemászott 2008-ban
Muzsika, ami a pákász fülén
bemászik kánikulában
Nagyon torony
Nagyon torony 2
Nem kattog a táj
Nyár éji hotágulás
Nyomjuk a szinti popót (popot?)
Oztusa
Pákász karika-túra
Pusztába nyargaló
Szélesvásznú gatya
Tántorgó hullámok
Térkép
Torkuk szakad
Vár a MÁV
Vágányzár
Vége a nyárnak...
Vizesblokk
WARiációk
Zsorzs útjai

pakaszok fej
Követnéd az eseményeket a fészbukon is? Akkor katt ide!
<< ELŐZŐ KÖVETKEZŐ >>

Zsorzs útjai


tarhonya, 2009.09.21.



Legjobb, ha reggel, korán, mindjárt eszmélés előtt az ember lerendezi a dolgot, hogy még gondolkozni sincs ideje azon, hogy már megint mit csinál, mire meg az öntudatnak érkezése lenne, addig jó esetben úgy is késő; a pusztán vegetatív jelenségek és a tudatos mocorgás közti nyomasztó percekben ugyanis a racionális szempontok megfelelő távolságtartással vannak kezelve. Marad hát megint a bűntudat, a leküzdéséhez az egész délelőtt, ami csak akkor bizonyul túlságosan rövidnek, ha a hűtő üres és először fel kell keresni a helyet, ami amúgy maga is egy csoda, mert csekély ráfizetés ellenében itt az üres üveg telire cserélhető.

Anál már csak egy dolog lehet jobb! - mondaná Zsorzs, aki leginkább arról ismeretes, hogy a kétdecis unikumos üveget, a maga egészen gömbszerű kiterjedésével együtt be tudja úgy kapni, hogy kezére már csak akkor van szükség, amikor a tartalom, a gravitációs törvények meg a gyomor irányából támadó infernális szívóhatás következtében végérvényesen távozott. Zsorzs büszke arra, hogy elengedett kézzel képes inni, biciklizni és még valamit, aminek konkrét mibenlétéről diszkréten hallgat, ám puszta említésétől is olyan idétlenül pislog, mint aki nem érkezett időben letolni a nadrágját. Eddig mindösszesen egyszer járt úgy, hogy az üveg nem akart kijönni, mert a nagy sietségben kiakadt az állkapcsa és a műveletbe a hátsó hidat sem kalkulálta bele; pedig a híd, miután előző nap, hosszas távollét után csekély pillanatragasztó közreműködésével ismét a helyére került, számottevő helyigénnyel rendelkezett és a padlásfeljáróban töltött kényszerpihenő után szüntelen hasogatással nyomatékosította jelenlétét a bal alsó hatos környékéről.

Zsorzs egy darabig békés maradt, csendes közönnyel várta, hogy valami történjen és ebben valószínűleg az is szerepet játszhatott, hogy a zöld alapjában véve nyugtató szín. A szájából kikandikáló üvegfenék még passzolt is napszemüvegéhez, amit többnyire a feje tetején viselt, mert az idők folyamán annyira összekarcolódott, hogy folyton kis magasságban repkedő ökörnyálat látott maga előtt. Télen kizárólag így hordta, Zsorzs ugyanis nem szerette, ha hülyének nézik és mínusz ötben normális ember nem kapkod ökörnyál után.

Zsorzs csupán annak gondolatától lett némiképp ingerült, hogy késedelmet szenvedhet a szokásosan nyolc menetre tervezett délelőtti mérkőzése, ami - amellett, hogy a délutáni visszavágóval együtt biztos zálogát jelentette a túlélésnek a törvényszerűen és könyörtelenül bekövetkező záróra, valamint a bizonytalan távlatokból felsejlő nyitás között - egyetlen szervezőelemként valamiféle rendszerességet is vitt mindennapjainak dologtalan kuszaságába. Az egyenlőtlen és kizárólag egyféle kimenetellel záródó küzdelem ugyanis nap, mint nap pontban tízkor kezdődött, melynek állandó résztvevői: a mosogató irányából Zsorzs, kék, árukiadói egyenköpenyben, okker colostokkal valamint az olajos biciklilánc iránt táplált nagyfokú bizalmatlanság jeleként, csipeszes védművel a nadrág jobb szárán. Vele szemben nyolc korsó speciális, egyedi receptúra alapján készített fröccs, ami szikvizet, homoki tablettást és fél deci kétes származású vodkát tartalmazott. Zsorzs mentségére legyen mondva, sohasem kapott ki pontozással.

A 114-es számú vendéglátó ipari egység ekkor leginkább felbolydult méhkashoz hasonlított, a spontán rögtönzött, személyeskedésektől sem mentes brainstorming ugyanis a legkülönfélébb megoldási javaslatokat szülte Zsorzs szorult helyzetének enyhítésére. Az egység orvosának indítványa, ami amellett, hogy tartalmazott számos szakszerű mozzanatot is, mint például helyi érzéstelenítés és fagyasztás, jóformán elhanyagolható halálozási kockázat mellett, komoly reményekkel kecsegtetett az immár késedelmes, hátra-félszaltó-lefordulásos KO vereség mielőbbi elérkezése szempontjából is. Közben néhány önkéntes gondjaiba vette Zsorzsot, a szájszegletnél intubáltak és egy csíkos szívószálon keresztül barackpálinkát csöpögtettek a torokra, ami ugyan sokat nem használt, de legalább stabilizálódott a kezelt állapota és a garat irányából fellépő elégedetlen nyöszörgés is abba maradt. Ezután a doktor úr rendelkezései szerint kicsukták Zsorzs fejét az ajtón, ami rövid idő alatt kékre fagyott, így abból már semmit sem érezhetett, amikor a zaklatott előéletű orvos egy látványos földrevitel után eltávolította az idegen testet, valamint a háromtagú hidat balról, hátulról. Szerencsére a híd egyben maradt, átmenetileg a felső zsebbe került a colostok mellé és Zsorzs elgémberedett szájjal a megkönnyebbülés és a bajtársiasság feletti elérzékenyülés páráival szemében így sóhajtott - A fagyasztói társadalom gyermeke vagyok.

Hogy akkor már én sem bántam azt a felest, ami korán reggel lesunnyogott, még mielőtt józan számvetést készítettem volna sorsom kilátástalanságáról, megfogadtam volna, hogy attól a naptól másképpen lesz rossz; ehelyett alaposan beintettem a felettes énnek, hogy aztán ott kössek ki megint, ahol az üres üveg telire cserélhető meg a dolgok mindig jó véget érnek, ahol a világ kerek és harmonikus akár a kétdecis unikumos üveg. Zsorzs útjai kiszámíthatatlanok...


Név:
Az üzenet:
image
Kód a képről: